Tarnaörs község Heves megye déli részén, az Alföld északi szegélyén, a Tarna folyó két ága között fekszik. Felszíne enyhe terephullámokkal, mélyedésekkel tarkított síkság, jelentősen árvízveszélyes terület, mert a Mátra hegység patakjai: a Tarnóca, Bence, Mérges, Gyöngyös-patak és a Szarvágy mind a község előtt ömlenek a Tarnába. Előfordul, hogy nyáron egy veder vizet is alig lehet meríteni a Tarnából, hóolvadáskor, nagy esőzéskor pedig félreverik a harangokat, mert a vízmélység az 530 cm-t is eléri. A XVIII. század első felében a folyó szeszélyességét Bél Mátyás a következőképpen jellemezte: "... a Tarna kiöntései gyakran okoznak károkat, amikor a Zagyvába való betorkollása helyén a Zagyva nagy víztömege visszanyomja a Tarna megdagadt vizét." A Tarnát 1907-ben szabályozták, azóta több alkalommal mélyítették a medrét és magasították a védőgátat. Az egyik ág (Kis-Tarna) a szabályozás folytán holtág (Holt-Tarna) lett.

A vadban bővelkedő ártéri erdőség és a folyó már a legősibb időktől kezdve biztosította az ember számára az életlehetőségeket. Ezt bizonyítják a Tarnaörs területén előkerült kő,-bronz-vas-, szarmata- és honfoglalás kori leletek. Találtak 3 csiszolt kőbaltát: egyet az iskola udvarában 1935-ben, egy másikat a Lőtérnél lévő tónál 1955-ben, a harmadikat pedig a Szőlők alján 1957-ben. A kőbaltákat típusaik alapján újkőkorinak tekinthetjük. Feltártak kora-, közép- és késő- bronzkori, a hatvani, füzesabonyi és a pilinyi kultúrházhoz tartozó lelteket is. A Szent Anna kápolna például hatvani tellre, azaz több méter vastag hulladék- és omladékrétegből álló, kora - bronzkori telepre épült. A füzesabonyi műveltség nyomaira bukkantak Tarnaörs - Jász-Dózsa között. Erre is jellemző a tellszerű, halmos, réteges település, de az itt talált házak kisebbek voltak. A Borsodhalom határrésznél pedig a pilinyi kultúra jelenlétét bizonyító urnasírt fedeztek fel.

Az urnasírba olykor egy-egy eszköznek csak a kicsinyített mását, vagy csak töredékét helyezték a halott maradványai mellé. Temetkezésük hamvasztásos volt. A preszkíták emlékeit kizárólag temetőkből ismerjük. Temetőiket dombháton létesítették. Halottaikat nem hamvasztották. A preszkíták hozták be a Kárpát-medencébe a vasat ékszer formájában. Innen számítják a korai vaskort. A termelőszövetkezet Csárdamajorjánál, a sertéstelep melletti homokbányánál bukkantak preszkíta sírokra. Itt 1964. decemberében 9 sírt tártak fel. A vas elterjesztői Kelet-Magyarország területén a szkíták voltak. 1972-ben a Rajna dűlőben a jelenlegi homokbányánál, a borjúnevelő mellett 6 szkíta sírt találtak. A Rajna dűlőben szarmata-kori telepnyomokra is bukkantak. "Tarnaörs - Faluföldeken a homokbányánál délnyugat-északkeleti tájolású későszarmata sírok közül az egyiknek leleteit Balogh József általános iskola tanár mentette meg." Honfoglaláskori leleteket 1954-ben a község jászszentandrási határban Kerek László földjén szőlőmunkálatok közben fedeztek fel, amikor 9 sírt kiforgattak, majd 2 sírt a hiteles ásatás tárt fel. 1972-ben a Rajna dűlőben honfoglaláskori sírra is bukkantak. 14 éves fiú csontvázát találták meg aranyozott, ezüstözött ékszerekkel, 3 éves ménló koponyájával és csontvázával együtt.

A község nevének eredete a honfoglalás korára nyúli vissza, amikor alakja röviden Örs volt. Régi oklevelekben különböző írásmódjait találjuk: Wrs, Ewrs, Eeörs, Eorsh, Eors, Eeoss, Eörs. "Az Örs helynév törzsnévből vagy puszta személynévből keletkezett, magyar névadással. Az alapjául szolgáló törzsnév vagy személynév tövében feltehetőleg a személynévként is használt ótörök er 'férj, férfi' rejlik." Mivel hazánkban több Örs nevű település is volt, szükségesnek látszott a pontosabb meghatározás. Örs így kapta a Tarna előtagot. A folyó neve egyébként a szláv 'tranavá' = 'kökényes' szóból ered. A XVIII. századi újbóli benépesüléstől kezdve minden okmány Tarna-Eörsnek nevezi a községet. 1901-től pedig a ma is használatos Tarnaörs írásforma van érvényben.

Első okleveles említése 1264-ben történik Wrs névalakban. Ekkor István ifjabb király, a későbbi V. István Tarnaörsöt, amely ekkor elnéptelenedett állapotban volt, a hevesújvári ispánság alól kivette és Aba nembeli II. Kompolt ispánnak adományozta, az oklevélben határait leíratta: "A határjárást északkeleten kezdve a Tarna (ma Holt-Tarna) körül (Erk felé) Aba nembeli Koyl fia Péter, folytatólag (északkelet, illetve Jászszentandrás irányában) hevesi várjobbágyok, (délkeleten, azaz Apáti felé) a sári apátság faluja Nyésta, (délen, azaz Jákóhalma felé) Aba nembeli Kompolt ispán, végül a Holt Tarnán túl nyugatra (Demjén 1. irányában) Damian és Huche fia Cosmas volt határos." III. András király 1291-ben II. Kompolt fiait, Pétert és Pált, 1294-ben csak Pétert erősítette meg Tarnaörs birtokában. Mikor 1325-ben Péter három fia megosztozott az apai örökségen, Tarnaörs fele az itt szedett vám felével I. Istvánnak, a Nánai Kompolthi család ősének birtokába került. A község mási fele viszont Kompolt fia, Pál utódaira szállt. Imre fiától, Imrétől származó unokái: János, Miklós, István és Imre 1348-ban megosztoztak az örökségben és Tarnaörs felét János, a Visontay család őse kapta. 1456-ban Erk határában a "Torna" folyó mellett 1466-ban Jászapáti szomszédjaként említik. 1468-ban Kompolthi Miklós birtoka. 1494-ben Eörs 37 1/2 forint királyi taksa (állami adó) fizetése alól fel volt mentve. Kompolti János és fiai: Zsigmond és Ferenc, valamint Országh Mihály négy fia között 1522-ben kötött örökösödési szerződés alapján a Kompolthiak kihaltával a település az Országh családé lett.

A török hódoltság idején a jázberíni náhije, azaz a jászberényi alkerület, ezen belül a hatvani szandzsák ("zászló") katonai - közigazgatási - adózási felügyelete alá tartozott. A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírásában csak a lakosság férfi tagjait vették jegyzékbe, nevezetesen a családfőket, a családfő fiait, testvéreit, kevés esetben vejét, apját, minden megnevezett személy mellett feltüntetve, hogy az illető házas-e avagy nőtlen. Emellett némely név mellett ilyen megjegyzést találunk: "van 110 juha". Az összeírásban a férfiak felsorolása után feltüntették, hogy a község lakosai hány ház után kötelesek dzsizje - (flóri-) adót, azaz a keresztény férfiak külön adóját fizetni. Ezután legfontosabb tételként meghatározták a "tizedből és adókból" származó szolgáltatások összegét "nem számítva a flóri-adót", majd részletezték a különböző szolgáltatásokat. Tarnaörsön 1550-ben 13 nős férfi 7 ház után fizette a dzsizje-adót házanként 50 akcsé mértékben. Kapuadó formájában a dzsizje-kötelesek ugyancsak 50 akcséval tartoztak. A 7 ház 250 kila (arab eredetű gabona-mérték) búzát szolgáltatott tized címen, amelyet a török hatóságok 2500 akcséval váltattak meg. A méhkas-, bárány-, széna-tizedet, a sertésadót ugyancsak pénzben kellett fizetni. A bárányok után 30 fő 300 akcséval tartozott. Végül nijábet-et, azaz büntetéspénzt a községben 25 akcsét hajtottak be.

A török megszállás ellenére egyenlőre megmaradt a színmagyar lakosság, ami az alábbi személynevek bizonyítanak: Kartali Pál, Ács Balázs, Ökrös Tamás, Kis János, Nagy István, stb. Bár a török megszállás idején névlegessé vált a magyar földesuraság, Tarnaörs népe ugyanúgy nyögte a kétféle adózás terheit, mint a szomszédos községek. Az 1549. évi dikális összeírás szerint Heves vármegye, mint török hódoltsági terület portánként az adóösszeg felével tartozott, amely összeget Dobó István vett át az egri várőrség fenntartási költségeinek fedezésére.

A porta adókivetési egység volt. Egy porta 4 egész telkes, vagyis 4 ökörrel szántó jobbágycsaládot, vagy 2 ökörrel szántó 8 féltelkes jobbágycsaládot, vagy 16 zsellércsaládot jelölt. Tarnaörsnek 1549-1552-ben 5 portája volt, akkor Országh Kristóf birtoka. A magyar kamarai hatóságok 1554-ben 7, 1564-ben 9 portát jegyeztek fel. Fontos természetbeni adónem volt a dézsma, azaz az egyházi tized. Heves vármegye dézsmáját a magyar kamara az egri püspökségtől bérelte és hasznát ugyancsak az egri vár fenntartására rendelték.

Az 1578. évi dézsmajegyzék szerint Tarnaörsön 13 jobbágygazdaságban összesen 46 egyenként 30 kévéből álló kalangya, 135 boglya, 14,5 hold őszi búza és 3 hold tavaszi búza termett, a juhállomány száma pedig 6 jobbágygazdaság összesített adatai szerint 372 volt. 1570-ben Országh Borbála férje, enyingi Török Ferenc lett a birtokos, aki 3000 forintért elzálogosította itteni birtokát a somogyi, Kovács, Dósa családoknak. A tulajdonjog a Török család fiúágának kihaltával 1606-ban Török Zsuzsanna férjére Bedeghi Nyáry Pálra szállt. 1628-ban Haller Györgyné Nyáry Borbála visszaváltotta a zálogbirtokosoktól. Fia, Haller Zsigmond diósgyőri várkapitány 1643-ban "megtekintvén Eörsön lakozó Kis Vincze Mihálynak régi jobbágyságában való jámbor szolgálatját, adott neki Örsön egy házat, melyért Kis Vincze Mihálytól felvett harmadfélszáz forintokat és adott neki szabadságot." 1668-ban egy másik birtokos, Mosik János 235 forintért szabadította fel Radics Gergelyt, testvéreit és gyermekeit házhelyével együtt az örökös jobbágyság alól. A szakadatlan háborúk miatt a község lakossága érthetően erősen lecsökkent. 1635-ben már csak 1 1/4-et, 1675-ben pedig mindössze fél portát vettek fel az összeírásba. Az utóbbi évben nemesek is lakták.

1677-ben a kuruc, illetve "felső párton való" (császári) katonák sarcoltatásáról ezt vallották az itteniek: "Felvett szokása akármely alávaló katonának, hogy azki elsőben az városban vagy faluban megyen, addig ki sem gyün onnét, amíg vagy karmazsin csizmát, vagy bőrt, vagy abát, vagy kalpagot vagy más egyébféle ajándékot nem von az szegénységen. Őfelsége vitézeinek ötödfélszáz kila életet kéntelenítettek elkölteni. 1676-ik esztendőben egyet s másokat az templomban kellett tenni, s midőn az bíró az templomban ment volna, utána menvén Kovács György (katona), sok tékozlást tett alattvalóival együtt, sőt ha füleki Kökényessi Mihály ellene nem tartott volna, nagyobb hatalmasságot követett volna el."

1682 és 1686 között a település elpusztult. Lakói közül többen Jászárokszállásra költöztek. Ők 1698-ban azt vallották, hogy Fülek pusztulása óta (1682. szeptember) laknak Árokszálláson. 1684-ben gróf Koháry István zálogjogon lett birtokos. A néptelen falu a török rabságból Hatvan várának visszavételekor szabadult fel és utána is sokáig lakatlan maradt. "Adatok híján máig is vitás, hogy mely napon hagyták el a törökök Hatvant. Az erődítmény felmérésére odarendelt Strackwitz hadmérnök csak azt tüntette fel munkáján, hogy arra, 1686. szeptember -ében került sor." 1693-ban Tarnaörs mint puszta, báró Haller Sámuel birtoka. A Rákóczi - szabadságharc történetébe egy szomorú eseménnyel írta be nevét a település, ugyanis 1709. szeptember 26-án a tarnaörsi pusztán lévő kuruc táborban halt meg pestisben Vak Bottyán János, Rákóczi híres generálisa. Hamvait Gyöngyösön a ferencesek templomában temették el.