1710-ben a Nyáry örökösök urasági majort létesítettek a három évtizede néptelen pusztán. Haller György és Orczy István zselléreket és majorsági alkalmazottakat telepítettek ide. A Nyáry vagyont öröklő családok közül Haller, a főörökös a birtok felére volt jogosult. Az okmányok által négy linea néven emlegetett Bossányi, Orczy, Szunyogh és Török családok pedig a másik felét, azaz családonként egynyolcad részt örököltek. Rajtuk kívül a Nagy és Radics nemes családok zálogként műveltettek meg egyes határrészeket nyolc cseléddel.

A betelepülők zömében magyarok, de voltak köztük tótok, németek, morvák is. Különösen sokan érkeztek a Német Birodalom területéről, amit a Germán, Ravelant, Rolland nevek is bizonyítanak. Tarnaörsön a határt a földesúr és a zsellérközösség között egyenlő arányban osztották fel. Ez vonzotta a szegényparasztokat. A földesúr viszont az állami adózás terhe alól mentesített parasztjaitól nem kilencedet, hanem hetedet szedhetett. A határ egy része közben lassan átment a saját telkére települt jobbágyság használatába. Az állam az 1730-as évek táján ezért a majorfalvak önállóan gazdálkodó cselédséget bevonta az állami adóztatás keretébe.

Így a majorfalu 1734. táján átalakult jobbágyközséggé, de még 1737-ben is nagyon kevés a gazdák szántó- és rétterülete, mert ezek zömét a majorüzem foglalta el. 1737-ben a Nyáry birtokokat öröklő Haller, Bossányi, Orczy, Szunyogh és Török családok birtokain az volt a szokás, hogy "akár egy, akár más jobbágy egy vagy más helységben megszállni kívánt, akár pástos, akár beltelken levő puszta házhelyen szállott, az karót választása szerint való ura nevére felütvén, azon úrnak jobbágya lett. ... ha valamely ember letelepedni kíván, szabad akaratjában áll pástos, vagy telkes helyre akaratja szerint szállani, s urat választani. Így mind a jobbágy, mind a fundus azé, amely földesúrnak védelme alá a jobbágy magát adja."

Hallerék kezdetben nem igazán törődtek itteni birtokaikkal, ezért a betelepülők inkább a négy linea, a Bossányi, Orczy, Szunyogh és Török családok neve alá szállottak és nekik adták szolgáltatásaikat. A Haller család bár a közös jövedelem felére volt jogosult, hamarosan kevesebb jobbágyházzal rendelkezett, mint a másik négy család. A Nyáry birtok örökösei 1743-ig éltek birtokközösségben. Haller ekkor a Heves vármegyei törvényszék előtt indított a négy család ellen. A bíróság döntése értelmében szét kellett választani a belső jobbágytelket és külső tartozékait az eredeti birtokállománynak megfelelően, vagyis úgy, hogy a falu egyik fele a Haller családé, a másik fele pedig további négy részre osztva a négy linea családjaié legyen. A felosztás a jobbágyokra nézve sérelmes volt, különösen az irtásföldek esetében, mert a sok munkával szerzett irtásterület nem egyszer más földesúr birtokába került. A felosztási okmányok egyik részlete: "Felosztották Bossányi és Orczy uraság malmait, olajsajtolóit, kásatörőit is. Pincét, mészárszéket, Bossányi majorforma épületét a négy linea korcsmáját, lakatosát, csizmadia, kocsis, béres, kovács-cigány csapóházat is Haller uram kapta."

A jobbágy- és zsellérháztartások száma 1725-ben 38, a telkesgazdáké 1735-ben 35 volt. A lakosság a határt 1771-ig újraszántásos földközösségben művelte. A kilenc úrbéli kérdőpontra 1770-ben az elöljárók azt jelentették, hogy "jóllehet az jobbágyoknak csak tehetségekre nézve vagyon a szántóföld felosztva és ugyanaz kinek nagyobb, kinek kisebb adattatik, mindazonáltal kivévén a gyalogokat, minden gazdának vagyon 25 darab szántóföldje." A földesúri szolgáltatások a következők voltak: "A 6 ökrös gazda ad 6 csirkét, 30 tojást, 4 ökrös 4 csirkét, 5 tojást, továbbá minden fejőstehénből 1 kis icce vajat. Füstpénz nincs. Kilenced természetben. Robot akár ökörrel, akár lóval, akár gyalogul szükség szerint. Van 12 db 50 holdas, 17 db 33 holdas, 14 db 16 1/2 holdas és 6 db 6 holdas jobbágygazdaság." Az 1771- évi úrbérrendezés Tarnaörs határát másodosztályúnak minősítette, így minden egész jobbágytelek 28 kishold szántóból és 8 kaszás rétből állt. Az 1770. évi összeírás szerint a községnek 1437 kishold szántója, 188 hold kaszálója és 61 jobbágy-, illetve zsellérháztartása volt. Az 1771.évi urbárium után 896 hold szántóval, 320 hold rét - kaszálóval, 43 jobbágy- és 18 zsellérháztartással rendelkezett. Az 1786-90-es II. József császár rendeletére készített összeírás Tarnaörsön kimutatott 1924 hold szántót. Ebből jobbágyföld 1394 hold, majorsági 530 hold. Rét, kaszáló 292 hold, erdő 36 hold. Megtermeltek 7880mérő búzát, 12100 mérő rozsot, 7880 mérő árpát és 13275 mérő zabot.

A listán szereplő leggyakoribb nevek az alábbiak: Jónás, Kiss, Nagy, Bodonyi, Bódi, Sánta, Esvig, Germány, Deák, Juhász, Sári, Csomor, Paciga, Gunics, Ósvári, Hallai, Hevér, Trenka, stb. A XVIII. század közepén még a Hallerek és egy-két Nyáry-örökös is részesedtek a község birtokjogából.

Az Orczyak azonban összevásárolták a részbirtokokat, s így 1770-ben már az egész falu az övék volt. Az Orczyak Somogy megyéből származnak. A családnak előnevet adó Orci község Kaposvártól északkeletre fekszik. A család nevét a XVI. és XVII. században Arczy, Arczill, Orczill alakban is írták. A család régiségének bizonyítéka, hogy a Nobiles de Orczy már 1428-ban mint királyi emberek fordultak elő. A család gazdagságát Orczy Istvánnak köszönhette. Orczy István 1669. szeptemberében született a Vas megyei Kis Pössén. Iskoláit Kőszegen kezdte és Bécsben fejezte be. Onnan hazatérve 1694-től Telekessy István győri kanonok, majd egri püspök szolgálatában különféle hivatalokat viselt, míg végül az összes püspöki javak "praefectusa", azaz kormányzója lett. 1714-től több, mint 20 évig a Német-Lovagrend birtokában lévő Jászkun Kerület főkapitánya volt. Földbirtokainak jövedelmét és a Német Lovagrendtől kapott évi, mintegy 1320 rajnai forint főkapitányi fizetését javarészt birtokvásárlásra és a tarnaörsi barokk kastély építésére fordította. Erről a messze földön híres kastélyról Bél Mátyás 1735-ben készült kéziratos munkájában a következőket írta: "...Dísze a falunak az Orczy-ház, mely a Tarna patak partján várkastély formára épült. Amerre a patak folyik, öntözi a szépen gondozott Orczy-kertet, melybe különböző fanemeket ültettek. A kerthez csatlakozik az épület díszesebb, emeletes szárnya, a tulajdonos sok szobájával és lakóhelységével, kilátással a kertre és a Mátra lábáig kitárulkozó síkságra. Délről van a körülfalazott udvar... Majd ismét egy épületrész következik, ezt magas torony ékesíti és e részen falak veszik körül. Kapuja fölött kőbe vésve olvasható, hogy ezt a várkastélyt Orczy István, a királyi tábla ülnöke, a jászkunok kapitánya 1722-ben létesítette. Az egész építményt árok futja körül, hogy szükség esetén védhető legyen a külső támadásokkal szemben..." A vizesárok azonban nemcsak ellenséges támadással szemben szolgált, hanem a Tarna gyakori áradása ellen is így védekeztek. A vizesárok még századunk elején is meg volt. A szépen gondozott park határán körös körül árok futott és a parkba vezető négy kapu előtt hidak vezettek az árok felett.

Tarnaörsön vár is volt, amelynek pontos helye ma már nem határozható meg. Csak feltételezhető, hogy azon a helyen állt, ahol később az Orczyak kastélyukat felépítették. "A vár jellege a vizivár volt, melyet a két Tarna vize ölelt körül, s azon kívül az ősi berek, ami akkor is nagy erdő lehetett. Ez az erősség valószínűleg amolyan őrállomás-féle lehetett, de mégis kőből épült." Orczy István ennek a kőnek a felhasználásával építhette meg a kastélyát. Az előbbieknek ellentmond, hogy 1737-ben azt vallják a tanúk, hogy a "Kurucz háború üdeiben b. Orczy István kastélya helyén semminemű épület helye nem volt, egyedül a puszta templom állott fenn."

Orczy István 1731-ben római szent birodalmi báróságra "emeltetett". 1735-ben nemesi hadak élén felszámolta a Békés megyei parasztfelkelést. A győzelem híréről személyesen tett jelentést Bécsben. Jutalmul VI. Károly császár aranyláncon függő, gyémántkövekkel díszített arcképével tüntették ki. 1736-ban pedig magyar királyi tanácsnokká léptették elő és de aedem előnévvel magyar bárói rangot kapott.

"A nemesi ág ősi czímere, amint az számtalan pecséten a színek jelzése nélkül látható, színezve pedig Telekessy István egri püspöknek Orczy István részére 1703-ban egy egri házra vonatkozó igen díszes kiállítású okmányán a kezdő S. betű ékítményei között a Telkessy czímer alatt festve áll: a pajzs kék mezejében ágaskodó kettős farkú, jobb első lábában kivont kardot tartó arany oroszlán. A koronás sisakból vörös ruhás kalpagos magyar vitéz emelkedik ki, jobbjában kivont kardot villogtatva, melynek hegyére vérző török fej van tűzve, sisak - takaró jobbról kék-arany, balról vörös-arany.

A bárói ágnak úgy a római szent birodalmi, mint a később adományozott magyar bárósági okmányra festett czímere csak igen csekély eltérést mutat. ... A négyelt pajzs harmadik és negyedik mezeje közé egy ötödik van beékelve. Az első arany mezőben arany zsinóros vörös ruhás magyar vitéz látható dolmánya aljáig, fejét vörös lefüggős prém-kalpag födi, balkezét csípőjére helyezi, jobbjában pedig kivont kardja hegyén vérző török-fejet tart, a második vörös mezőben kettős farkú oroszlán ágaskodik, jobb első lábában két zöld levéllel körülvett fehér rózsát tartva, a harmadik szintén vörös mezőben bal felé fordult arany oroszlán ágaskodik, első jobb lábán kivont kardot villogtatva, a negyedik arany mezőben fekete sasnak kiterjesztett szárnyú és kinyújtott körmű bal fele látszik, míg az ötödik kék mezőben arany zsinóron függő, arany vadászkürt látható. A pajzsot ötpontos korona fedi, melyen három koronás sisak áll, a középsőből a leírt magyar vitéz emelkedik ki, két kiterjesztett fekete sas-szárny között, a jobboldali szárnyon császári korona alatt C, a baloldalon pedig VI látható. A jobboldali sisakból balra néző arany griff nyúlik föl, föltartott bal lábában három vörös szárú ezüst hegyű tollatlan nyilat, egyenesen kinyújtott jobb lábában pedig három ki nem bontott zászlót tartva, az első zászló jobbról számítva vörös, a második fehér, a harmadik kék. A baloldali sisakból ezüst páncélos, sisakos vitéz emelkedik ki, jobbjában arany buzogányt tartva. Sisak-takaró mindkét oldalon vörös-arany.

A címer egyes alkatrészeiről érdekesnek tartom a következőket megjegyezni: A pajzs első mezejében lévő vitéz a nemesi ág sisakdísze, a második mezőben lévő rózsát tartó oroszlán a Bedeghi báró Nyáry család czímeréből vétetett, a harmadik mezőben lévő, kardot villogtató oroszlán a nemesi ág pajzs-alakja, a negyedik mező egyfejű sasa a Telekessy család pajzs-alakja úgy helyezve, hogy a beékelt ötödik mező miatt csak a feje és a bal szárnya a bal lábbal, s néhány farktoll látható csak. A beékelt ötödik mezőben lévő kürt a Petrovay család czímeréből vétetett."

Orczy István és neje, Petrovay Zsuzsanna házasságából három gyermek született: Lőrinc, Zsuzsanna és Anna. Az egész vagyont Lőrinc örökölte. Annát készpénzel és járadékkal elégítették ki, Zsuzsanna még gyermekkorában meghalt. István báró 1749. december 12-én hunyt el és Gyöngyösön a Szent Bertalan templomban temették el.

Báró Orczy Lőrinc 1718. augusztus 9-én született. Iskoláit Gyöngyösön, Nyitrán és Pesten végezte. Budán filozófiát tanult. Három évig Grassalkovich Antal mellett szolgált. 143-ban Mária Terézia védelmében a Grassalkovich-féle önkéntes huszárok egyik alakulatának parancsnokaként bekapcsolódott az osztrák örökösödési háborúba. Kitüntette magát a kollini ütközetben és Hadik tábornok parancsnoksága alatt részt vett Berlin bravúros elfoglalásában. A hétéves háborúban (1756-63) egy a saját költségén szervezett jászkun és hajdú huszár ezredet vezetett. A béke megkötése után vezérőrnagyi ranggal vonult nyugalomba. 1764-ben Abaúj vármegye adminisztrátora, 1767-ben főispánja lett. 1774-1782 között a Felső-Tisza és mellékfolyóinak szabályozásának királyi biztosa volt.

A Tisza szabályozásáért kapta 1782-ben a Szent István Rend középkeresztjét. 1784-ben lemondott főispáni hivataláról. Ideje nagy részét ezután tarnaörsi birtokán, illetve Pesten töltötte. Első verseit Barkóczy Ferenc egri püspök buzdítására írogatta. Már ki akarta adatni gyüjteményét, amikor Barkóczy meghalt. Ez olyan mély hatással volt rá, hogy teljesen elhallgatott.

"Csak 1772-ben veszi le újra 'pókhálós lantját' szögéről, mikor Bessenyei Györgynek, az irodalmi megújhodás vezérének verses üdvözletére költői levéllel felel." Bessenyei ösztönzésére tehát újból munkához látott. Cikkei, beszédei, levelei és költeményei a Magyar Hírmondóban, az Orpheusban, a Magyar Múzeumban és az Új Magyar Múzeumban jelentek meg. Régebbi verseit Költeményes holmi egy nagyságos elmétől címmel Révai Miklós adta ki 1787-ben. Az újabbakat Barcsay Ábrahám műveivel együtt ugyancsak Révai rendezte sajtó alá Két nagyságos elme költeményes szüleményei címmel 1789-ben. Bessenyei kezdeményezésére "Hazafiúi Magyar Társaság" néven 1779-ben tudós társaság alakult, amelynek elnöke Orczy Lőrinc lett. Az uralkodótól azonban nem kaptak hivatalos elismerést, ezért csak mint verselő társaság lassan elhalt. Orczy Lőrinc irodalom-pártolása közismert. Kazinczy Ferencet 1784-ben vicenótáriussá nevezte ki Kassára. Batsányi Jánost, aki az Orczyaknál sokáig nevelő volt, a kassai kamara kancellistájává tette és anyagilag is támogatta.

1783-ban Kazinczy meglátogatta a főispánt tarnaörsi kastélyában. Erről így írt: "Korán reggel érék Tarna-Eörsre Hevesben, közel Árokszálláshoz. Generális Orczy még nyugvék. Zsenge ifjúságában elhalt István fiának piarista nevelője a maga szobájába vitt el, és aztán a kertbe, míg a főispán hivatni fog. Mente nélkül, de a Szent István Rendje commandeuri pántlikájával nyaka körül üle szobájában, mert a nap igen meleg volt. Elővéve verseit kéziratban, s amiket Barcsay Ábrahám íra hozzá és más barátaihoz, s a franciákat, kiknek poétáikat minden más nemzetbelieknél inkább kedvelé. Szó nélkül inte asztal után, hogy követém, s éjfélig ismét ketten maradánk, ismét olvasgatva. ...Orczy Kassán októberben tisztválasztó széket tartva engem vice-nótáriusnek neveze ki."

Orczy elégedett volt azzal az élettel, amelyet körül szemlélt. Ha tehette, kerülte a városi életet:

"Haggyuk el városnak lármás zűrzavarját,
Nagy uraknak fényes, tágas palotáját,
Ezeknek epesztő, gondos mulatságát,
Csácsogó dámáknak helye társaságát."


A paraszti sors egyszerűségét és méltóságát magasztalta:

"Te kapád, te ásód, te baltád, gerebjéd,
Lemez vasad, villád, ostorod és ekéd,
Szebben fénylik, mint arany bárányka,
Arany kulcs, csillagok, korona s pálinka."


Hazaszeretetét a büszkeség hatotta át:

"Néked pedig, Hazám! kinek határában
Boldogság, és bőség virágzik javában,
Tovább is, kívánom, Isten hatalmában
Részesülj, örvendezz, maradj áldásában."

Orczy Lőrinc irodalmi munkásságának értékeléséül idézem Arany Jánosnak a "Koszorú"-ban 1863-ban megjelent írását: "Az egész 18. század Orczyig úgyszólván meddő volt költői termelésben. Nagy hallgatás ez, melyet ő megszakít. Ha kiadja verseit íratásuk idejében, ma nemzeti irodalmunk újjászületését nem Bessenyeytől, hanem Orczytól számítnók. Ámbár így sem tagadható a nagy befolyás, melyet társas úton, kéziratban lévő munkái által is gyakorolt az ifjabb nemzedékre, éppen arra, melynek költészetünk új életre hozását köszönjük, s mely az irodalom történetében 'francia iskola' néven ismeretes."

Orczy Lőrinc és Podmaniczky Judit házasságából öt gyermek született: Anna, Zsuzsanna, József, László és Mária. Második feleségétől Laffert Anna Máriától két gyermeke volt: István és Teréz. Apjától örökölt birtokait további szerzeményekkel gyarapította.

A tarnaörsi kastélyt Orczy Lőrinc átépíttette. Ennek kőbe vésett nyoma az udvarra nyíló egyik bejárat felett a kőkeretbe 1760-nak olvasott évszám volt. Orczy Lőrinc ebben az időben épületfa szállításáról is intézkedett, amit a poroszlói Orczy jobbágyoknak 1763-ban kiadott szerződése bizonyít: "Általadatnak nékiek az kocsma, mészárszék, kilenced, halászat jövedelme, robotáknak teljesítése és mindenféle hasznok évi 1200 forintért. Tarnaörsi épületeimnek segítségére Tokajból 600 fenyőszálat vízen Poroszlóig saját költségeken, ide pedig szárazon szállítani fognak. Természetben adnak két mázsa szép és friss vizát, 2 mázsa másféle sós halat, egy mázsa friss halat és egy mázsa száraz halat."

Ha pedig összehasonlítjuk Mikoviny Sámuel 1731. évéből való a kastélyterületet ábrázoló térképét ismeretlen felmérő Tarnaörs 1750-1770. évi helyzetéről készített helyszínrajzával, megállapíthatjuk, hogy míg az előbbi térképen jól látszik a Bél Mátyás által is említett tornyos épület, a másikon már nem szerepel. Valószínűleg akkor bontották le, amikor Orczy Lőrinc bizonyos átalakításokat végeztetett az egész épületcsoporton.

Az ismeretlen felmérő térképén még az Árpád-kori templom alaprajza látható. Oklevelek tanúsága szerint Tarnaörsnek már 1332-ben volt plébániája. 1696-ban a katolikus kőtemplomot elhagyottnak jelzik. 1720 körül a Szent Miklós templomot újonnan restaurálták. 1732-ben a templom Erk filiája, azaz leányegyháza volt, belső felszerelés nélkül.

1746-ban "jó állapotban" van, de teteje beszakadozott, ezért a plébános 1748-ban 200 forintot vett fel Orczy Istvántól a templom helyreállításának költségeire. Mint a legtöbb középkori templom, ez is kelet-nyugati tengelyű volt. Bejárata nem a kastély, hanem a Tarna felé nézett. A későbbi átépítés után a templom bejárata már északra tekint. A barokk templom 1754-ben épült. 1766-ban a Szent Miklós templomnak már három oltára, kőkarzatja, fatornya és boltíves sekrestyéje van. A három oltár azt mutatja, hogy a kis középkori templomot, melynek 1746-ban még csak egy oltára volt, átépítették és kibővítették. Ennek a kora-gótikus templomnak az átépítés következtében csak a kőbordás keresztboltozatú szentélye maradt fenn, mint az új templom oldalkápolnája. A fatorony viszont egy, a mai épületet megelőző állapotra utal. 1783-ban az egyházi elöljárók Orczy Lőrincet kérik: "ad aedificationem Ecclesiae in Örs". 1784-ben az örsi bíró építőanyagot kért a templom újjáépítéséhez. 1788-ban a boconádi esperes sürgette Orczy Lőrincet az örsi és erki templom bővítésére. A templom mai alakját csak ezután 1789-ben vette fel.

Orczy Lőrinc 1789. július 28-án halt meg Pesten. A tarnaörsi templom kriptájában temették el. A templom hajójában a család címerével díszített márvány táblába vésett latin szövegű felirat őrzi Orczy Lőrinc emlékét. A tarnaörsi határban az Orczyak egy családi kápolnát is emeltettek. Ezt az 1740-es években Szent Anna tiszteletére építtették. Az 1746. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint "új épít-mény, belülről díszes." 1774-76. években a kápolnát újjáépítették.

A falubéli gyerekek tanításáról a legrégibb írásos bizonyíték Eszterházy Károly egri püspök 1767. évi egyházlátogatási jegyzőkönyve, amely szerint Tarnaörsön "Imre Mihály az iskolamester." Imre Mihály az akkori szokás szerint egy személyben volt tanító, kántor, orgonista és harangozó. Munkáját a plébános felügyelte. Szerződése szerint az egyházközség "conventio"-t, azaz készpénzt és terményt adott. 1770-1775 közötti években a tanítói állás évente 10 rajnai forint és 10 pozsonyi mérő (1 p. mérő = 125 liter) gabona fizetséggel járt. Imre Mihály iskolamesterként 1772-ig tevékenykedett a községben. Őt 1774-től 1775-ig Malina István követte. A tanulók olvasással, írással és hittannal ismerkedtek meg az órákon. 1770-ben 24, 1774-ben viszont már 50 tanulóról szól a kimutatás. 1772-ben hetente egyszer, 1774-ben már naponta, 1775-ben pedig már naponta kétszer volt oktatás.

A település szerkezete már a XVIII. század végére kialakult, amikor a község központjában álló kastély és templom körül feltűntek a mai utcasorok még kevésbé rendezett előzményei. Ilyen volt a falu észak-nyugati részén a Tarna keleti partján a Felvég (Alkotmány utca) és az innen keletre húzódó Alvég (Petőfi és Erzsébet utcák). Továbbá délkeleten a Tót sor (Víg utca) és ettől délre pedig a Cigány szög. Tarnaörsön 1786-ban 131 házban 163 család, összesen 901 személy lakott.