ugyintezes.jpg

Tarnaörs története a XX.század elejétől napjainkig.

A község fejlődését jelentősen előmozdította Nagy János, aki 1922-ben telepedett le Tarnaörsön. Ő építtette a Tarna folyó mellett a kétemeletes gázmotorhajtású hengermalmot. A malomnál 286 m mély artézi kutat fúratott, mellyel a község egészséges ivóvízhez jutott. "Melegvizű volt. Gyógyvízként itták." Néhány évvel később 8 m széles, 25 m hosszú és 1,5 m mély betonmedencéjű, kabinokkal ellátott uszodát létesített, amelyet ugyancsak az artézi kút látott el 26 °C-os kénes, vasas és földgázos "gyógyvízzel". A Tarna régi medrét halastóvá alakíttatta és a mellette lévő területet "... kb. 1200 gyümölcsfa beültetésével valóságos paradicsommá varázsolta." Az ő kezdeményezésére sok szegény család kapott házhelyet a község két új telepén.

A Horty - rendszer kultúrpolitikájának eredményeként 1930-ban a fatornyos iskola helyére földszintes, kőalapú, téglafalú és palatetős 3 tantermes iskolaépület készült. Az összesen 5 tantermes iskola a felnőttek ismeretterjesztésének és műkedvelő előadások színhelye is volt.

1936-ban Tarnaörs területén 2476 lakos élt, akik 2 görög katolikus, 7 református és 5 izraelita kivételével mind római katolikus vallásúaknak mondták magukat. A községben összeszámlált 584 ház többsége vályogból készült és kevés kivétellel már cseréptetősek voltak. A templom fazsindelyes tetejét is kicserélték cseréptetőre.

Házépítés során korábban a kő hiánya miatt a falakat csupasz földre rakták, de az 1930-as években már a beton alapozás volt terjedőben. A településnek ekkor már volt telefonja, villanyvilágítása és "... igen látogatott heti vására."

Működött két legeltető társulat, tejszövetkezet, Hangyaszövetkezet, O.K.H. fiók és hat vegyes-kereskedés. 1926-tól az önkéntes tűzoltó egyesület is újjászerveződött. Tarnaörsön az egymás közötti házasodás következtében legelterjedtebbek a Csomor, Gonda, Gunics, Nyul, Tóbiás és Sánta családok voltak. Az így keletkezett sok egy nevű lakos között az azonosítást ragadványnevekkel tették lehetővé. Ilyen ragadványnevek voltak: "Fecske, kotyogós, térdes, kadét, rücskös, bera tempó, bajúszos, moni, tamás, lülkös, stb."

A lakosok szép hitéletet éltek, amit a Szívgárda, Szent Margit Egyesület, Oltáregylet és Olvasótársulat kis közösségei igyekeztek erősíteni és fejleszteni. A régi babonák ekkor már kiveszőben voltak, csak az öregek emlékeztek rájuk. Ilyen pl.: "Ha egy halottat más határból hazahoznak és utána nincs eső, akkor a halott keresztjét a Tarnán elúsztatták." A babonák, tréfák és mesék termőhelye a fonó ekkorra már megszűnt. Helyette az ifjúság a 30-as években és később is szőni járt. Egy élelmes vállalkozó ugyanis torontáli szőnyegek készítésével foglalkoztatta a serdülő fiúkat és lányokat egyaránt. Az asszonyok hímeztek, a férfiak pedig mellékjövedelemhez csupán selyemhernyó-tenyésztésből juthattak.

A kereseti lehetőség bővítésére pedig nagy szükség lett volna, mert a falu szegény népe nagyon nehezen kereste meg mindennapi kenyerét. Jól jellemzi helyzetüket az alábbi sorok: "Kora tavasszal 5-600 munkás hagyja el a falut és messze vármegyékben dolgozik, mint summás, késő hideg őszig. A többiek pedig Gyöngyösre és Budapestre járnak munka után, de legtöbbször eredmény nélkül."

Summásnak jó néhány "banda" kiment a községből. Egy "banda" általában 20-40 főből állt. Szerződésük 1-6 hónap közötti időtartamra szólt. A helyi elöljáróság munkás igazolványt állított ki a summás részére, amelyben feltüntették személyi adatait, a munkaadó nevét, a gazdaság helyét, munkavégzését és időtartamát. A munkavállalókat az uradalom megbízottja a helyi elöljáróság segítségével toborozta. A hirdetés dobszó útján történt. A szerződést még az év első hónapjaiban megkötötték a jelentkezőkkel. A munkahelyre való utazást az uradalomnak kellett megszervezni. A közelebbi helyekre gyalog vagy szekéren, távolabbra vasúti kocsin utaztak. Persze a perces megállóig ilyenkor is gyalogolni kellett. A mezőgazdasági munkások a járandóságot természetben kapták, amit az uraság köteles volt a házukig szállíttatni. Az uradalomban különféle munkákat végeztek: kukoricakapálás, répaegyelés, szénakaszálás, aratás, cséplés, gyomlálás, stb.

A szerződés részletesen meghatározta a summások és a munkaadó kötelességeit. Vegyünk például egy aratási szerződést: "... Alulírott munkások számszerint 34 páran elvállaljuk a Pusztaszenttamási bérgazdaság 1935. évi termési cca 408 holdnyi terjedelmű kalászosainak, beleértve len, borsó learatását és behordását. ... A fent feltüntetett holdszámú aratásból cca 8 hold búza és cca 4 hold tavaszi esik kaszásként. ... Kötelesek az aratók a gabonát alacsonyan rávágni. 3 centiméternél magasabb tarlót hagyni nem szabad. ... Ha a munkások késedelmeskedése, hanyagsága, engedetlensége vagy pedig a gabona rendetlen kezelése folytán a gazdaságot kár érné, úgy az okozott kárért egyetemlegesen felelőséget vállalnak. ... A fenti pontokban leírt aratási és hordási munkálatokért az aratók az általuk learatott gabona 12-ik részét kapják. ... Minden egyes arató kap fejenként 5 pengő szalmapénzt, melyből szerződés aláírásakor 2 pengő előleget kap. ... Az arató munkásoknak kettő főző asszony részére az aratás és cséplés befejeztéig kettő személyre járó konventiót és 400 kilogram búzát ad a gazdaság." stb.

A summás énekek is a mindennapi élet keserveiről szóltak. Énekeik hangulatára is következtethetünk az alábbi részletből:

"Intéző Úr, ha kimegy a pusztára,
Nagy mérgesen rákiált a summásra,
Nagy mérgesen földhöz vágja kalapját,
Dolgozzatok az anyátok csillagát!

Intéző Úr azt hiszi, hogy parancsol,
Pedig még a segédtiszt se nagyon.
Ha haragszik, verje főthöz magát,
Úgy vigasztalja az örsi summását."

1935-ben meghalt Orczy Seraphinné. Férje mellé, a Szent Anna kápolna alatti családi kriptában temették el. A bárónő végakaratában a tarnaörsi szegények javára 3 ezer pengő szétosztásáról rendelkezett. Nagy értékű adományt tett a tarnaörsi egyházközség számára is: "A végrendelet II. pontja értelmében a tarnaörsi 950 sztkvi betétben A. I. 1-3 sor 549/9, 549/11 és 549/42 helyrajzi számok alatt felvett ingatlanokat a 'Tarnaörsi római katolikus Egyház' kapja, a tarnaörsi plébánia létesítése céljára."

Az egyházközség a Nagy János malomtulajdonostól ugyancsak plébánia számára vásárolt lakóházhoz csatoltatta az előbb említett földterületeket. A vásárlás és az adomány tehát megteremtette egy önálló plébánia működési feltételeit. A plébánia létrehozásáról az alábbiakat olvashatjuk: "... a tarnaörsi róm. kath. egyház iskola-szék elnökének (szabó Sándor plébános úr) 1936. április 5-i gyűlésének jegyzőkönyvéből kivonat: ... 1614. számú 1936 ... Tarnaörs fiókegyházat az Erk-i (szomszéd község) plébániától elcsatoljuk és ott visszaállítjuk a plébániát, amely már 1332. esztendőben fennállott, de nemzetünk viszontagságai között ismeretlen időkben elpusztult. ... ezennel Tarnaörs fiókegyházat az Erk-i plébániától kánonilag Báró Orczy Lőrinc dicséretes áldozatkészségéből Szent Miklós püspök tiszteletére az 1754. esztendőben épült tarnaörsi templomot plébániai templomnak nyilvánítjuk..."

A kastélyt a hozzá tartozó parkkal együtt báró Orczy Elemér váltotta meg a többi örököstől. 1936-ban az épületegyüttest felújíttatta, amit az udvari homlokzat harmadik ajtajának kőkeretébe vésett évszám is tanúsított. A báró családja az emeleti 13 szobában lakott, a földszinten pedig a cselédek éltek és ott volt az ebédlő is.

Az 1944. március 19-i német megszállás után megkezdték a vidéki zsidóság deportálását. Tarnaörsön az öregek elmondása szerint 2 zsidó család volt, akiket a "front előtt" vittek el. 1944. nyarán deportálták Gut György orvost is, helyettesítőként volt a faluba helyezve. Előzőleg Munkácson lakott. "Ezt az orvost szerették, nagy szakember és igen kedves volt. ... Nevezett orvos a deportálásról visszatérve 48kg-ra fogyott le és visszament Munkácsra. Azóta nem tudunk róla hírt."

Báró Orczy Elemér huszáralezredes a német megszállás után nyugdíjaztatását kérte és kilépett a hadseregből. Sokszor nyilvánosan is kijelentette, hogy a németek elvesztik a háborút. Báró Orczy Elemér a vidéki zsidóság deportálása idején tarnaörsi kastélyában 24 zsidó leányt bújtatott. A front közeledtére a 4. királyi Heves-i járási levente parancsnokság a következő utasítást küldte a tarnaörsi elöljáróságnak: "A csatolt 'Bevonulási hirdetmény'-eket kiadom azzal, hogy azokat azonnal ki kell függeszteni. ...Bevonulók zárt egységben parancsnokokkal indíthatók útba, parancsnok névjegyzéket vigyen!" A háború 1944. november 13-14-én pusztított végig Tarnaörsön. A németek felrobbantották a Kis-Tarna és Nagy-Tarna hidat.

A szovjet katonák kirabolták és felgyújtották a Szent Anna kápolna alatti Orczy kriptát. Később a kripta bejáratát befalazták, hogy az újabb sírgyalázást megakadályozzák. A község határában dúló harcokban 2 magyar, 4 német, 7 szovjet és 1 román katona esett el. 1945. elején a községi elöljáróság összeszedette és a római katolikus temető északnyugati sarkában tömegsírba temettette őket. A sírkertben valószínűleg 1949-50-ben emelték a Szovjet és Magyar Hősi Emlékművet. A szovjet katonák a lakosság megfélemlítése érdekében 4 polgári személyt agyonlőttek a Kis-Tarna hídnál. Velük együtt a II. világháború Tarnaörstől 66 hősi halottat követelt. Emléküket 1989-ben a "Hősök Szobrá"-ba vésték. A falu népe és a szovjet katonák még 1944. november 14-én megkezdték a felrobbantott Tarna hidak helyreállítását. A községnek szerep jutott a szovjet hadsereg élelem-utánpótlásának biztosításában is: "Amíg a szovjet csapatok itt tartózkodtak, önkéntesekből dohányvágó, húsfeldolgozó és cukrászüzem létesült, melyek termékeiket innen szállították a frontra és a gyöngyösi honvéd-kórházba." Még a háború forgatagában, kalandos körülmények között került Tarnaörsre egy vörös zászló. A zászlóról az alábbiakat olvashatjuk: "...körülbelül 150 centiméter hosszú, egy méter széles, vörös selyembrokát, középen Lenin és Sztálin képével ékesített gobelines művészi munka volt."

A zászlót 1941-ben Szappan Sándor tarnaörsi lakatos szerezte a Kijevi Nemzeti Színházból. Felesége ágyterítőt akart készíteni belőle, de a falu orvosa, Lukácsy László "... felismerve a művészi értéket és egyéb szempontok miatt is húsz pengőért megvette Szappan Sándortól a zászlót..." , amelyet azután 1944. decemberében átadott a Vörös Hadseregnek.

1945. tavaszán megvalósult a falu szegényeinek álma. Megkezdődött a földosztás, melyet az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhözjuttatásáról szóló 600/1945. M. E. számú, Debrecenben 1945. március 15-én kelt rendelete alapján hajtottak végre. A földreform megvalósítása a Községi Földigénylő Bizottság vezetésével történt meg. "A földosztás alkalmával 800 kat. hold föld került a nincstelen és szegényparasztság kezébe..." Az Ideiglenes Nemzeti Kormány egy másik rendelete alapján az 1945-46. évi Anyakönyvtől már "Általános Iskola" felírás szerepelt, de az iskola fenntartója továbbra is a római katolikus egyház maradt.

A politikai élet torzulásai következtében 1948-ra Magyarországon ismét létrejött a ploretárdiktatúra. A kommunisták kezdettől céljuknak tekintették a vallások elleni küzdelmet, ezért az egyházakat más egyéb mellett iskoláiktól is meg kellett fosztaniuk: "1948. június 4-én Egerben Heves megye Törvényhatósági Bizottsága elfogadta az iskolák államosításáról szóló beterjesztést." Az egyházi iskolákat, többek közt a tarnaörsi Szent Imre római katolikus Általános Iskolát is 1948. június 16-án államosították.

A kommunista hatalom kemény fellépése Tarnaörsön is tiltakozást váltott ki. Ezt így magyarázták: "... a lakosság egy része nyilvánvalóan egyházi sugalmazásra tüntetéssel tiltakozott a döntés ellen." A tarnaörsi iskola hivatalos, leltár szerinti átvétele csak 1950. március 9-én történt meg, amit egy kéttagú államosítási bizottság végzett el. Báró Orczy Elemér megpróbálta elérni, hogy a 25 holdas kastélykert az új körülmények között is felosztatlan maradjon. Igyekezete azonban hiábavaló volt. A falu új "urai" 1949-ben felosztották a parkot, ahol 80 család jutott házhelyhez.

A II. világháború alatt a kastély kis mértékű rongálódást szenvedett. Az emeleti szobák nagy része használható volt. A 30 m hosszú és 12 méter széles üvegház is alig sérült. A lovarda ugyan leégett, de az istállók egy része ép maradt.

1949-ben a falu elöljárósága szétszedette a lovardát és az üvegházat, hogy abból úgymond kultúrházat építsenek. A kultúrház sohasem épült meg. Az anyagok egy részét ellopták. A megkezdett épületet a Földművesszövetkezet vásárolta meg, amelyből üzleteket és kisvendéglőt építettek. Báró Orczy Elemér a megpróbáltatásokat nehezen viselte és 1951. július 4-én hosszas betegség után meghalt. A tarnaörsi temetőben helyezték örök nyugalomra.

1950-ben alakult meg Tarnaörsön az első szocialista termelőszövetkezet, az úgynevezett "kis téesz" . Az első tagok azok a szegényparasztok voltak, akiknek a földosztáskor kapott kicsiny földjük nem biztosította a megélhetést. A "Dózsa" Termelőszövetkezetet végül is 16 család 30 tagja hozta létre. A tagok által a téeszbe bevitt földhöz hozzácsatolták a tartalék földterületet, ezáltal 400 kat. holdon gazdálkodtak. A föld gépi megmunkálását a Hevesi Gépállomás végezte. "Állami hitelből vásároltak 3 pár lovat, 1951-ben 20 db anyakocát és 15 db szarvasmarhát. Juh 150 db volt, valamint 500 db tojótyúk." A téesz, tagság 1956-ra mintegy 70 főre tehető. Ez a létszám azt bizonyítja, hogy a parasztság túlnyomó többsége Tarnaörsön sem akart magángazdából alkalmazott lenni. Az 1950-es évek elejének túlhajszolt terménybeadása sújtotta a korábbi kisbirtokosokat, a földosztáskor kisgazdákká vált családokat, de a Dózsa Termelőszövetkezet tagságát is. 1950-ben a tarnaörsi Vegyes Kisipari Termelő Szövetkezet is létrejött. A KTSZ anyagi helyzete kezdetben elég siralmas volt, de 1953-tól talpra állt és már mintegy 100 főt foglalkoztatott. 1954-ben kezdte meg működését a Hevesi Házipari és Népművészeti Szövetkezet tarnaörsi részlege eléggé kevés létszámmal. A háború előttiekhez hasonlóan ugyancsak torontáli szőnyegeket készítettek.

1951-ben a kitelepítés során Budapestről 8-10 család érkezett a faluba. A jómódú parasztoknál szállásolták el őket. Létfenntartásukat alkalmi, illetve idénymunkákkal biztosították. PL.: aratás, villanyszerelés, stb. A község befogadta őket. Néhányan ide is házasodtak, mások mihelyt lehetett, hazaköltöztek. 1956-ban a forradalom szele Tarnaörsöt is meglegyintette.: "1956. okt. 25-én az esti órákban két teherautóval leginkább fiatalokból álló különítmény érkezett, akik jászberényi, jászárokszállási elemekből tevődtek össze. ...A Párt helyiséget feltörték, az iratokat és a berendezéseket szétdobálták, majd ezt követően a községi tanácsnál a tanács elnökét és titkárát keresve az ott lévő begyüjtési, pénzügyi és egyéb iratokat, okmányokat megsemmesítették. Okt. 27-én Visznekről kb. 25-30 főnyi ... forradalmár érkezett a községbe, akik ... új választások megtartását követelték."

1958-ban az iskolát bővítették. Egy új tanterem, egy nevelői iroda, valamint egy hosszú folyosó építésével összekapcsolták a már meglévő két egymás melletti épületet. Az 1962/63-as tanévben a 12 pedagógusból álló tantestület 291 tanuló nevelését végezte. A könyvtár 1950-ben 140 db könyvvel alakult. A beiratkozott olvasók 150-en voltak. A könyvtárat férőhely hiányában az iskolában helyezték el és csak 1958-ban a mozi helyiség megvásárlásával kapott a falu egy könyvtárszobát is. A könyvek és az olvasók száma állandóan nőtt. "1962-ben a könyvállomány 1692. A beiratkozott olvasók száma 183..." volt.

1960-ban Tarnaörsön 2631-en laktak, beleértve a községben letelepedett cigányokat is. A tarnaörsi cigányokról a 60-as évek elején a következőket olvashatjuk: "...Egy részük a termelőszövetkezetben dolgozik, vagy segédmunkás valamelyik vállalatnál, másik részük pedig főleg tavasszal és nyáron a lakásépítkezésekhez szükséges vályogtéglát készíti. Az új telepen 18 család házhelyet kapott, ahová felépítették házaikat és jelenleg 89-en laknak ott. A régebbi település a falu szélén található. Itt már néhány ház elpusztult, lakói pedig elköltöztek községünkből. Jelenleg e településen 15 család él, kinek népes rokonsága 81-re tehető. A községet keresztül szelő kis Tarna ág jobb partján van a harmadik település, ahol 90-en laknak. A szülők közül többen rendszeresen járatják gyermekeiket iskolába. ...Télen okoz problémát főleg a kisebbek iskolába járatása azoknál a családoknál, ahol öt-hat apró gyermek van és családi körülményeik miatt gyermekeiket nem tudják télen megfelelő ruházattal ellátni." 1960-ban a községben orvosi lakás és rendelő épült. Az alap ásása közben XVIII. századi kör alakú gabonaveremre bukkantak, amely vörös téglából készült és belseje szurokkal volt beöntve.

Tarnaörsön már a II. világháború előtt is volt villanyvilágítás, de a falu teljes villamosítása csak a 60-as évek elején fejeződött be. 1950-ben jelent meg a településen az első autóbusz, "... amely naponta kétszer közlekedett és vitte az utasokat a 18 km-re fekvő vámosgyörki vasútállomásra." A buszjáratok száma azóta megsokszorozódott és a szélrózsa minden irányába szállítja az utasokat. 1959-ben az egész országban megkezdődött az általános tsz-esítés. Ennek eredményeként a Dózsa Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 1960-ban már 790 taggal 3457 kat. hold területen gazdálkodott. A termelőszövetkezet már nem csak szántóföldi növénytermesztéssel és állattenyésztéssel, hanem kertészettel és rizstermesztéssel is foglalkozott.

Ekkoriban telepítettek 100 kat. hold gyümölcsöst is. A kertészetben melegágyi keret és fólia alatt 150-200 kat. hold területen elsősorban dinnyét és paradicsomot, de kisebb mennyiségben uborkát, paprikát és tököt termesztettek. A rizstermesztést 100 kat. holdon folytatták. A 60-as években Tarnaörsről kb. 150-en jártak dolgozni Budapestre és a környező városokba. Sokan dolgoztak és dolgoznak még ma is a budapesti MAHART - kikötőben, vagy a jászberényi Lehel Hűtőgépgyárban. A KTSZ 1957-ben már több, mint 250 embernek tudott helyben munkát biztosítani. A Tarnaörs-i Vegyes KTSZ-t 1961-ben egyesítették a Nagyfüged-i Vegyes KTSZ-szel. Az egyesült KTSZ központja Tarnaméra lett. Tarnaörsön csak a javító-szolgáltató részleg maradt.

A Hevesi Házipari Szövetkezet tarnaörsi részlegének létszáma a 60-as évek elejére kb. 60 főre növekedett. Munkájukat ekkoriban a volt Orczy-kastélyban végezték. "... melynek két legnagyobb szobáját rendezték be szövőszékeikkel." 1963-ban nyílt a községben a takarékszövetkezet, amelynek központja jelenleg is Tarnamérán van. 1966-ban adták át a forgalomnak az új vasbeton-szerkezetű Nagy-Tarna hidat, amellyel biztonságossá vált a közlekedés Jászárokszállás irányában. 1969-ben épült az új Postaépület és a fogorvosi rendelő és lakás. A község lakásainak száma az 1966. év végén 802 volt. Tarnaörs tehát a 60-as években folyamatosan gyarapodott.

Közben azonban a volt Orczy-kastélyt elhanyagolták, amely egyre súlyosabb állapotba került. A község vezetői a járási és megyei tanáccsal karöltve lényegében pusztulásra ítélték ezt a felbecsülhetetlen értékű nemzeti kincset.

Az 1959-ben lezajlott műszaki vizsgálat életveszélyesen roskataggá nyilvánította az épületegyüttest. Szép elképzelések ugyan születtek, de a megvalósításukra pénzt nem biztosítottak. 1963-ban például azért költöztették a szövőüzemet Zaránkra, mert már úgy látszott, hogy megkezdődik a kastély felújítása. Erre azonban nem került sor. 1969-ben újra azt fontolgatták, hogy a megmaradt épületrészeket helyreállítják. A Heves megyei Tanácsi Tervező Vállalat tanulmányterve szerint a kastélyban szociális otthon, Orczy múzeum és szőnyegszövő üzem kapott volna helyet. A helyreállítás és az említett létesítmények megvalósításának becsült összege 9.477.354 forint lett volna. Ez a terv sem valósult meg. 1969-ben a szövőüzem ugyan visszaköltözött Tarnaörsre, de nem a kastélyba.

1972-73-ban viszont felépült az új Tanácsháza. Közben a kis települések körzetesítése következtében Tarnaörs és Erk közös közigazgatás alá került. 1974-ben a község gyógyszertárral, 1975-ben tűzoltó gépkocsival gazdagodott. 1975-ben a két település termelőszövetkezete is egyesült, ugyancsak tarnaörsi székhellyel. 1975-ben újra napirendre került a volt Orczy-kastély ügye. A Tarnaörsi Községi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága az alábbi határozatot hozta: "Az Orczy-féle kastély jelenlegi állapota miatt a Végrehajtó Bizottság kéri a kastély és hozzátartozó terület műemlék jellegének megszüntetését, s a bontási engedély kiadásához való hozzájárulást. ..."

Az Országos Műemléki Felügyelőség ezután a kastélyt törölte a "Műemlék-jegyzék"-ből. Ekkorra "...nyomuk veszett az ajtóknak és az ablakoknak. Az oszlopokat, a gerendákat és a deszkákat 'ismeretlen tettesek' tüntették el. ... Darabokra törték a kőszobrokat, a freskókat penész tette tönkre, a boltíves kapuk összedőltek, a kastély udvarát fű és bozót nőtte be." 1975-76-ban Csehov: a 6-os számú kórterem című művéből forgattak filmet a kastélyban. 1977-ben a volt Orczy-kastély megmentésére a Heves megyei Tanács Tervező Vállalat egy újabb tématanulmányt készített. Ebben a kastély állapotáról a következőket írták: "Közvetlen közelében családi házas telkek, gyógyszertár, hidroglóbusz és a futballpálya található. ... teljesen elhanyagolt állapotban várja a bontó csákányt. ... csak a főszárny 2-szintes tömege az, amely a továbbiakban még a megmentésre szóba jöhet... ... a főépületen kívüli szárnyak bontása viszont elkerülhetetlennek tűnik. ... összes hasznos alapterület: 694,60 m2"

A kastélyt közművelődési célra javasolták hasznosítani: "A kocsmában eddig működött mozi, könyvtár életveszély miatt zárva van, vályog szerkezete és egyéb ok miatt sem javasolható felújítása."

A kastély megóvását gazdasági érvekkel is alátámasztották: "...A főépület állagánál fogva megérdemli a felújítást, sőt gazdaságos, hiszen az újra előállítási költsége a nettó alapterületnek a felújítási költség kétszerese. ... A megvalósítás ütemezhető..." A kastély főépületének megmentése ekkor mindössze 2 millió 400 ezer forintba került volna. Azonban ez a tématanulmány is süket fülekre talált. Ellenben 1979-ben a Nemzetközi Gyermekévben részben állami erőből, részben közadakozásból a régi iskolaépületekhez kapcsolódva 10 új tanterem, tornaterem és színpaddal együtt úgynevezett "zsibongó" épület. A régi iskolaépület egy részében napközis konyhát és ebédlőt alakítottak ki. 1982-ben az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet új ABC kisáruházat létesített.

Ezzel majdnem egy időben elkészült a volt Orczy-kastély délnyugati szárnyának bontási tervdokumentációja, amelynek készítője felemelte szavát a rombolás ellen. "Tényként csak annyit, hogy a most lebontásra váró épületrész új értéke mintegy 7 millió forint. A kétszintes főépület értéke pedig meghaladja a 10 millió forintot. Fele költséggel használhatóvá lehetne tenni..." Kora 150-200 éves. A törzs kerülete 495 cm, magassága 12 m. Az 1982. év a hagyományteremtés szempontjából is fontos volt a tarnaörsieknek. Ekkor avatták fel ugyanis a miskei határrészen a "csepegős" kútnál Jakkel Mihály tölgyfából faragott Vak Bottyán emlékoszlopát. A híres generálisról ezután minden évben megemlékeztek. A Vak Bottyán emlékhely manapság is kedvelt kirándulóhely.

A kastély délnyugati szárnyát 1983-ban bontották le. Ebben az évben létesült az iskolához "ragasztva" a pártház, amelybe a rendszerváltás után a könyvtár, a számítógépterem és a klub szoba települt. 1987 régi álom teljesült, ugyanis megépült a községet Jászdózsával összekötő bitumenes út. Ezen keresztül jelentős időt és pénzt megtakarítva lehet Jászberénybe jutni.

A volt Orczy-kastély tragédiája 1988-ban teljesedett be: "... Ledöntötték a még álló romos falakat, a hajdan dicső kastély köveivel, törmelékeivel a sáros utcákat töltötték fel. Ma a kastély helyén pusztaság ..." A bontási anyagok egy részéből jó néhányan építkeztek.

1989-ben Erk község elvált Tarnaörstől. Így a község önálló közigazgatással érte meg a rendszerváltozást. Az 1990-es őszi önkormányzati választás után a képviselőtestület a Polgármesteri Hivatallal egyetértésben hozzáfogott a település előtt álló feladatok megoldásához. Megkezdték a gáz- és telefon-hálózat kiépítésének előkészítését. Az iskola udvarán bitumenes sportpályát építettek. Állami céltámogatással korszerű berendezésekkel szerelték fel a fogászati és háziorvosi rendelőt. 1993-ban pedig báró Orczy Lőrinc emlékünnepséget rendeztek, amelyben többek között felavatták az Orczy-emlékhelyet a templomkertben.

A rendszerváltás után a mezőgazdasági termelőszövetkezet is jelentős átalakuláson ment át. Míg a szövetkezet 1992 előtt 4296 hektáron (ebből Tarnaörsön 2479 ha) gazdálkodott, 1996-ban mindössze 1449 hektárt (ebből Tarnaörsön 717 ha) művel meg. Ez sem saját területe, hanem a tulajdonosoktól bérli. 1992 előtt a szövetkezet szántóföldi növénytermesztéssel, állattenyésztéssel, kertészettel, szeszfőzdével, olajütővel és egy építőbrigáddal rendelkezett.

Ezekből eladások, vagyonjegy formájában történő tulajdonkivitel, illetve kárpótlás után csak a szántóföldi növénytermesztés maradt. 1992-ben a tsz. tagság még 385 főből (ebből nyugdíjas: 255 fő, aktív: 130 fő) állt. 1996-ra a Tarnaörs-Erk Agrárszövetkezetben dolgozók száma 31 főre csökkent. A lepusztult malomépületet a hozzá tartozó eliszaposodott régi halastóval egy német vállalkozó vette meg. A sürgős állagmegóvást a malmon elvégezte.

Az 1995-ös esztendő a község fejlődésében egy újabb mérföldkő volt, hiszen Tarnaörs is bekapcsolódott a vezetékes gázellátásba és az elavult telefonhálózatot is korszerűsítették, illetve nagy mértékben bővítették. A gázhálózatba bekötöttek 192 háztartást (vezetékcsonkot kapott 385 ház), telefont vezettek 233 lakásba. 1996. évi adatok alapján a település lakásállománya: 768, ebből az ivóvízellátásba bekapcsolt háztartások száma: 628. A lakosság rendelkezik 199 db személygépkocsival. A községben működik 19 kereskedelmi bolt és 5 vendéglátó egység. Tarnaörs területén (30,27 km2 ebből belterület: 151 ha) él 1852 fő, ebből 530 fő a cigányság létszáma. A község a maga 28.6%-ával a kiemelten cigánylakta települések közé tartozik. "Ez nem kis gondot ró a helyi önkormányzat szociálpolitikájára és az oktatási-kulturális intézményekben folyó munkákra."

Az óvodások létszáma: 81 fő, ebből cigány 44 fő, ami 54%-os megosztást mutat. Hozzátéve, hogy a közép- és kis csoportokba még nem jár mindegyik gyermek. Az iskolás korúak száma az 1995/96.os tanévben 209 fő, ebből cigány 100 fő. A cigány tanulók aránya tehát 47%. A tanulóknak egyébként 73%-a jár napközibe is. Az előbbi népességi adatokból levonva a következtetést megállapíthatjuk, hogy a falu jelenlegi 28,6%-os cigány népessége arányában és létszámában egyaránt, néhány évtized alatt erőteljesen emelkedni fog, hiszen a fiatal korosztályoknak már a fele cigány. Az arányeltolódás egyik oka, hogy míg a cigány családoknál 4-5 gyerek az általános, addig a magyar szülők csak 1-2 gyereket vállalnak.

Tarnaörs lakosságának nagy része a gazdasági átalakulás nehézségei között is megpróbál mindent megtenni megélhetésének biztosítására. A vállalkozók száma: 78 fő, a magángazdáké: 6 fő. Egyéb munkavállaló van 280 fő. A munkanélküliek száma viszont nagyon magas: 275 fő. Ők elsősorban a szakképzetlen cigány lakosság köréből kerülnek ki. A munkanélküliség, a romló életkörülmények Tarnaörsön is a társadalmi devianciák táptalaját adják. "...gyakori az alkoholizmusba menekülés, a bűnözés a felnőttek, de már a kiskorúak között is. Mindennaposak az apróbb lopások, sőt a rablás, a testi bántalmazás is. A rendőrség ezekkel gyakran tehetetlen, mert nincs a falunak saját rendőre, csak Tarnaméráról jár ki ritkán a körzeti megbízott. Javul valamelyest a helyzet, mióta önkéntes alapon polgárőrség megkezdte éjszakai őrjáratait. ..."

A társadalmi zavarok közepette is van igény a kultúrára, amit a könyvtárba beiratkozott 343 fő (ebből 14 éves és fiatalabb: 171 fő) olvasói létszám is bizonyít. A könyvtári állomány az elmúlt években is gyarapodott, de sajnos pénzügyi okok miatt minimálisra csökkent a vásárolt könyvek száma. 1995. december 31-én az állomány 10701db volt. A tarnaörsi önkormányzat és a Polgármesteri Hivatal tovább bővíti a község infrastruktúráját: befejezi a vízműhálózat kiépítését, további háztartásokat kapcsol be a vezetékes gázellátásba és hozzálát a szennyvízelvezető rendszer kiépítésének előkészítéséhez.