Orczy Lőrinc unokája báró Orczy László II. (1787-1880) előbb részt vett a napóleoni háborúban, majd hazatérve birtokain gazdálkodott. A tarnaörsi kastély végleges elrendezése az ő nevéhez fűződik. Ezt tanúsította a kastély udvarra néző másik bejáratának kőkeretébe vésett 1820-as évszám. Ez volt a klasszicista stílusú melléképületek elkészülésének ideje.

Ekkor épült a lovarda, a peristilium, azaz az oszlopcsarnok és az üvegház. Ezek feltehetőleg a régi erődfal vonalában létesültek. A főépülettel szemben a Bél Mátyás által leírt torony helyére emelték a lovardát. A kastély építészetileg a barokk-klasszicista épületcsoport térelrendezésének szép példája volt. Az egyemeletes egyszerű formájú barokk főépület egy négyszögben körülépített udvar nyugati szárnyát képezte. Homlokzata háromszög záródású pártafalban végződött, melyet nagyméretű lunettába helyezett, kétoldalt egy-egy lebegő angyallal keresztezett Orczy címer díszített. A főépület előtt négyszögben oszlopos tornácú melléképületek létesültek. A déli külső oldalon hat oszlopos portikusszal a peristilium, a keleti külső oldalon pedig a lovarda volt.

A lovarda udvarra tekintő homlokzatának ugyancsak hat oszlopos portikuszát három-szögű oromzat fedte. A főépület sarkaihoz egy-egy kapuépítmény, fedett kocsiátjáró csatlakozott, mely a szárnyépületeket kapcsolta hozzá a főépülethez.

Az oszlopos melléképületek déli szárnyán vendégszobák, északi oldalán konyha, mosókonyha, külső oldalán kocsiszín és istálló, a keleti szárnyon a lovarda, egyik oldalán istálló, másik oldalán mángorló és raktárak helyezkedtek el. 1836-ból magasztaló hangvételű leírást olvashatunk a kastélyról: "Orczy remek kastélya félkör alakra vetett téglákból mesterileg készített kerítés ... lovag iskola, a híres Bárói tsalád hős tzimerével fényített lak oromzatjával, s más gyöngy ékekkel díszeskedik. (Ifj. Vári Szabó Sámuel, Honi részleges rajzolatok, Tudományos Gyűjt. 1836. III. köt. 103.)"

A kastély belső elrendezéséről pedig a következő leírás maradt fenn: "A főépület kétmenetes, hozzá tartozó L alakú, csehsüveg-boltozatos, zárt udvari folyosóval. Az udvar front közepén nyíló három ajtó falpillérekkel tagolt ovális előcsarnokba vezet. Balra későbbi lezárás, jobbra folyosó és félköríves egykarú lépcső. Fiókos boltozat fedi a szobákat, az egyik helyiség két pillérrel osztott csehsüveg-boltozatos. Az emeleten szélesebb ovális előcsarnokba jutunk, a lépcső mentén pilléres vasrács vonul végig. Az előcsarnok falában egy-egy félköríves fülke van. Minden emeleti helyiség síkmennyezetes. Az előcsarnokból nyílik az emeleti nagyterem, mellette kétoldalt nagyobb szobák." Központi légfűtés melegítette az emeleti cserépkályhákat.

A kastélyt kiterjedt park vette körül. A kertre vonatkozólag csak feltételezhetjük, hogy eredetileg barokk stílusban készült. A XVIII. század végén Európa-szerte divattá vált a régi barokk kertek tájképi stílusúvá, más néven angol parkká történő átalakítása. Az Orczy-kerttel is minden bizonnyal ez történt. Ezt valószínűsíti az is, hogy "... ebben az időben két esztendeig itt élt Kazinczy Ferenc, aki - bár ezt kevesen tudják róla - a tájképi kertstílus híve és lelkes propagálója volt." A XIX. század elején, gróf Széchenyi István látogatásakor a kastély ura már üvegházzal is büszkélkedhetett. Ez azt bizonyítja, hogy az úgynevezett gyűjteményes kert divatja sem kerülte el az Orczyak kertjét. Az üvegházat ugyanis a délszaki növények átteleltetésére létesítették. Valószínűleg ekkor ültették az udvaron a platánokat is.

Gróf Széchenyi István 1820-ban báró Orczy László II. vendégeként egy vadászaton vett részt Tarnaörsön. Naplójában így írt erről az eseményről: "Örsön egy nagy teremben, egyetlen hitvány asztal mellett találtam báró Orczy László barátait - oly szorosan egymás mellett ülvén, hogy moccanni sem bírtak. Azon nyomban, ahogy a vadászatról visszatértek, átöltözködés nélkül, mocskos kézzel, vizes lábbal, izzadtan asztalhoz ültek, hogy aztán lefekvésig pihenjenek, dohányozzanak. Engem belökdöstek. ... Aztán vadászatra mentünk. Az én angol szukám mindent megtalált - én 14-et, - az egész társaság 12 fácánt lőtt. _ Mégsem vették észre, hogy a puskám, a kutyám és a porom jobb, mint az ő felszerelésük."

"Itt járt Jókai Mór is, kinek emlékét egy feledésbe ment írása, sírfelirata örökítette meg."

A templomról 1812-ben azt írták: "Szt. Kereszt tiszteletére szentelt, szilárd anyagból épült templom. A főoltár a Megfeszített, Szent Kereszt Feltalálása, a mellékoltár Szt. Miklós püspök tiszteletére." A főoltárt Orczy László I. (1750-1807) állíttatta, a névadó szent oltárképét pedig a mellékoltárra helyeztette át. Ez azonban egyházjogilag nem változtatott a tituluson. A templomot 1813-ban ismét így nevezték: "Szent Miklós tiszteletére építették..." Az 1819- évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint az épület boltozott, kőtoronnyal, sekrestyéje felett oratóriummal. A templom kriptájában a bárói család több tagját temették el. 1821-től azonban többé nem temetkeztek ide, mert új családi temetkezőhelyet építtetett a kegyúr.

A templom oldalkápolnájában található Szent Miklós oltárkép 1861-ből Kovács Mihály festőművész munkája. A templom faragott szószéke és márvány talapzatú keresztelőkútja is ebben az időben készült. Orczy László II. és neje, Müller Magdolna házasságából hat gyermek született: Hortenzia, Félix, Emil, Kamélia és az ikrek, Seraphin és Cherubin.

Külön iskolaépülete a községnek, sokáig nem volt. Az 1819. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvbe az alábbi feljegyzést olvashatjuk: "Miként Erken, úgy Tarna-Eörsön sincs külön épület az iskola számára, csak egy iskolaszoba és pedig a kántorház folytatásában. Ebben jelenleg a helyettes iskolamester lakik, mely nagyon kicsiny az iskolalátogató növendékek számához képest. Ez is helyreállításra szorul a kántorházzal együtt." A tanerő viszont két főre bővült. Az iskolamester, aki egyben a falu jegyzője is, Thót János, a segédtanító Bakó Sándor volt. "Olyan ifjú, aki 6 éves korától 12 éves koráig iskolába járhat, találtatik 103, melyből tényleg jár 62 (29 fiú és 31 lány)" Az 1833-34. évi tagosítás során báró Orczy László II. telket adományozott a tarnaörsi egyházközségnek. A telekkönyv szerint: "A nagyságos Uraság az egyháznak 40 holdnyi földjét kiegészíti 54 holdra, hogy abból a plébános 3 köblöst és néhány szekér szénát a mesternek, segédtanítónak adjon." Az adományozó azt is előírta, hogy ebből a földterületből 4 fertály az iskoláé legyen, amelynek a templom közelében kell felépülnie. 1852-ben a már meglévő iskoláról ezt írták: "Van egy szoba, melynek hossza 24 láb (7,48 m), szélessége 17 láb (5,37 m) ...Az iskolában jelenleg senki nem lakik. Lakosok száma 1280. Ezekből 6-12 évesek száma 184, melyből télen járt 80-90, s nyáron 50. Tantárgyak: hittan ének, olvasás, írás, számolás. A tanító egyúttal kántor is. Jövedelme 80 kila gabona, 2 öl fa, széna földben kiadva. 4 forint készpénz. 13 forint párbérből, 12 forint a stólapénzből."

A falu lakóházai a XIX. században szarufás - torokgerendás tetőszerkezetű, nyeregtetős, keskeny vízvetős, deszkaoromzatú, föld falazatú, szabadkéményes, boglyakemencés típusúak voltak. A födém a telkes jobbágyok gazdasági szintjén mestergerendás - deszkás forma, ahol a mestergerendát középoszlop tartotta. A helyi tetőfedő anyagok a nád és a zsúp volt. A falat döngöléssel elsősorban földből készítették. A hagyomány gerendavázas sövényfal használatáról is tudósít. A szegényebbek földbe mélyített földházakban, illetve gödörházakban laktak. A század 2. felétől terjedt el a vályogfalazat. A tüzelőberendezés a szabadkéményes, boglyakemencés típus volt.

Bár a község lélekszáma 1771. és 1848. között kétszeresére emelkedett, a kenyeret adó úrbéri birtokállomány az úrbérrendezés óta nem növekedett. A temető is szűknek bizonyult, ezért Tarnaörs elöljárói új nyughelyet nyitottak. Az egri érseki levéltárban erről az alábbiakat olvashatjuk: "... Ezen levéllel bekötelezzük magunkat (1801 gyászos haldoklás) ... reguláztatván és amiatt a régi temetőnk betelt és új temetőt foglalunk, abba új fakeresztet helyezünk, a község költségvetésével felvállalunk." A régi temető egyébként a templom mellett az óvodaépület irányában lehetett.

Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás gyökeres változást hozott. Az úrbérek alapon addig használt jobbágytelkek a paraszt tulajdonába került. 1873-ban a bíróság azt állapította meg, hogy "magántulajdomás szerint Tarnaörs község határa minden úrbéres bíróság befolyása nélkül rendezve van, a telki állományok és a legelőilletmény tagban adatott ki." A zsellérek azonban semmit sem kaptak. Az 1851. évi statisztikai felmérés szerint Tarnaörsön 214 házban 231 család, összesen kb. 1237 (1849. évi adat!) személy lakott, 58 telkes és 136 zsellérháztartás volt.

A község életében sokszor voltak természeti csapások. Az 1845. évi és az 1851-es árvíz nagy károkat okozott. 1863-ban borzasztó éhínség volt. Az állatok etetésére a házak szalmafedelét is felhasználták. A gazdák egy-egy kenyérért földjeiket adták cserébe. A nagy ínséget a bárói család próbálta elviselhetőbbé tenni azzal, hogy napi egyszeri étkezéssel segítette Tarnaörs szegényeit.

1889-ben egy nagy szélvihar a templom és a kastély tetőzetét is tönkretette. A faluban dögvész is pusztított. Elmúlásának emlékére a Somodi család Szent Vendel szobrát állítatta a Jászszentandrás felé vezető út mellett. A megpróbáltatások ellenére a kiegyezést követő évtizedek a folyamatos fejlődést hozták Tarnaörs számára is.

1868-ban az Orczyak támogatásával két új tanteremmel bővítették az iskolát. Ezek együttes belterülete 23,5 m x 8 m volt. A bővítés ellenére az 1886. évi alispáni jelentés a tarnaörsi iskolát a túlnépesek közé sorolta. Kijelentve, hogy "... egy tanterem építése különösen szükséges lenne." 1889-ben nyílt meg egy új iskolaépület, melynek belterülete 3x3 öl (1 öl = 1,89 m) volt. Három kicsiny ablaka a templom körüli térre nézett.

Báró Orczy Seraphin örökölte a község közepén elterülő parkírozott kastélyt és a Tarna folyó bal partján lévő birtokot. Báró Orczy Cherubin pedig a jobb parton fekvő birtokot kapta. A jobb parti birtok miskei határrészében egy kisebb "kastély" is volt, amelyben a báró tiszttartója lakott. "Rubi báró" a "kastély" mellett 1902-03 körül artézi kutat fúratott, amely az ott lakókat látta el ivóvízzel. Vize egyébként még ma is iható. A "miskei kastély"-t a XX. század elején Orczy Cherubin örökösei a birtok parcellázásával egy időben lebontatták. Építőanyagát gazdák vásárolták meg, amelyből tanyákat építettek. A földek 1200 négyszög-öles holdakban 900-1400 K áron keltek el. A néphagyomány szerint egyébként azért maradt fenn "Rubi báró" neve, "mert vasutat akartak, de a báró nem engedte." Végül a Vámosgyörk - Jászapáti vasútvonalat 1909-ben úgy adták át a forgalomnak, hogy Tarnaörs határát éppen csak érintette néhány km hosszban. Az állomást, az úgynevezett perces megállót ennek következtében a falutól 4 km-re építették, amelyet csak földúton lehetett megközelíteni. Sáros időben megközelíthetetlen volt. A perces megállót a kicsi forgalom miatt mára már lebontották. A szállítási lehetőségek elégtelensége miatt a gazdák terményeiket továbbra is kénytelenek voltak olcsóbb áron értékesíteni.

A kastély és a Tarna folyó bal partján elterülő birtok báró Orczy Seraphin 1889-ben bekövetkezett halála után özvegye Piret de Bihain Eugenie bárónő tulajdonába került. "Piri bárónő" a község jótevője és a szegények gyámolítója volt. A bárónő építtette a falu számára 1902-ben az idősebbek által fatornyos iskolának nevezett 23,5 m hosszú és 8 m széles épületet."... kő alapon, vályogból, Zsindelytetővel." "...a kis toronyban harang volt, amellyel az órák végét jelezték." 1902-ben épült a községháza is, amelybe 1973-ban az költözött. 1907-ben szabályozták a Tarnát. A szabályozás következtében a falu határa nagy művelhető területtel gazdagodott. Ebben a községben volt a Tarnán átvezető legerősebb híd, mely három pilléren nyugodott. A Holt-Tarnán még 1880-ban szintén erős szerkezetű híd épült. 1909-ben Tarnaörs területe 5267 kat.hold, lakóházainak száma 334 volt. A lakosság száma 1959, akik 11 protestáns és 23 izraelita kivételével mind római katolikusnak vallották magukat. A községben ekkor már működött a posta. A településhez pedig a következő külterületek tartoztak: Miskepuszta, Csárdamajor, Homok-tanya, Weiszmantanya, Antaltanya, Gyurkó-tanya, Bendótanya, Szőketanya, Gunicstanya és Hevértanya. A helységben egy gőzmalom is üzemelt.

Az 1. világháború évei alatt a fejlődés megtorpant. Sőt a gazdasági élet összeomlása, az infláció nagy nehézségeket okozott. A tarnaörsieknek a legfájóbb az volt, hogy 52 hősi halottat vesztettek. Emléküket a község központjában báró Orczy Seraphinné által 1926-ban emeltetett "Hősök szobra" örökítette meg.

A tanácsköztársaság idején az Orczy kastélyba fészkelte be magát a helyi direktórium. A proletárdiktatúra bukása után 1919. augusztus 1-én a jászszentandrási direktórium és vörös őrség tagjai lovas kocsikkal próbáltak menekülni Tarnaörs irányába. Nem juthattak messzire, ugyanis román katonák kerítették be őket. Az elfogottakat az út menti árok partjára fektették és géppuska-tüzet zúdítottak rájuk, majd még pikával (pika = 3-4 m hosszú lándzsa) is keresztülszurdalták őket. Egy 14 éves fiú a közeli tanya udvarán egy fára kapaszkodva nézte végig a tragikus jelenetet. Az egyik román katona észrevette és őt is lelőtte. Két kommunista emberfeletti önuralmának, illetve a szerencsés véletlennek köszönhette életben maradását. Egyikük a kivégzendők sorában feküdt. Több lövést kapott, de mozdulatlanul maradva tűrte a pikák szúrásait is. A másiknak már a bekerítés közbeni lövöldözéskor sikerült súlyos sebesülésekkel az egyik tanyán elrejtőznie. A jászszentandrási plébánia halotti anyakönyve többek között a következőket örökítette meg e tragikus eseményről: "Az Entente által kommunismus letörésére Magyarországra rendelt román katonaság a tarnaörsi határban - az Orczy báró tanyán innen az összejövő két út találkozás pontján ... menekülő vöröskatonákat, miután őket a kocsiról leszállították, a partoldalnak fektették, a gépfegyverrel agyonlőtték és pikával agyonszurdalták. Rettenetesen elcsúfolt holttestüket az esemény után összeszedték és Jászszentandrásra szállították, ahol közös sírban - nagyobb részben koporsó nélkül - a kántorral eltemettük. - Kiss Balázs, lelkész."

Az iskolaszék a kommunista szellemiségű pedagógusok ellen szigorú eljárást indított. A háború alatt Tarnaörsön is helyettesítő erki Zöldág Józsefet állásától megfosztotta, mert "...az iskola vallásos és hazafias szellemével szembehelyezkedett, s a bolsevista irányzat lelkes és meggyőződéses harcosának vallja magát." Az 1920. október 5-i jegyzőkönyvben pedig ezt olvashatjuk: "... mivel a kántori teendőket Tarnai Kálmán nem vállalta, ezen fegyelemsértő magatartás miatt az iskolaszék elnöke meginti."